Az új rendszerben Orosháza ellentmondásosan fejlődött. 1946-ban – Szentetornya csatlakozásával – a település városi rangra emelkedett. Az ígéretesnek induló fejlődést azonban hamarosan a kisipari és kiskereskedelmi vállalkozások elsorvasztása, a parasztgazdaságok felszámolása követte. A tanyákat az 1960-as években nagyrészt lebontották, ugyanakkor fokozatosan megerősödtek az újonnan szerveződő termelőszövetkezetek és az állami gazdaság. Az orosházi parasztemberek munkaszeretetének, élniakarásának eredményeként a nagyüzemi mezőgazdaság kiemelkedő termelési-tenyésztési eredményeket produkált, országos hírnévre is szert téve.

Számottevőek az olaj-, a földgáz- és a termálvíz-feltárás eredményei is. Részben erre alapozódva alakult ki a fejlett gépipar, üvegipar és kohászat. 1963-ban kezdte meg a termelést az üveggyár, amely több ezer embernek adott munkát.

Megváltozott a város arculata is. Új épületbe költözött a mai Kossuth Lajos Mezőgazdasági Szakközépiskola, 1953-ban felépült a Táncsics Mihály Gimnázium, 1964-ben az Ipari Szakmunkásképző Iskola. Új kórház, múzeum, művelődési központ épült. A jellegzetes falusi utcák helyén ma lakótelepek emelkednek.

A város mellett fekvő Gyopáros-tó feltehetően az egykor itt is honos gyopár nevű virágról kapta elnevezését. Vizének elemzését 1869-ben László Elek községi orvos végezte el. Megállapították, hogy a tó vize gyógyhatású, így alkalmas mozgásszervi, krónikus ízületi, reumás, valamint nőgyógyászati betegségek gyógyítására.

1760 óta Orosházához tartozik Gáspártelek, amely nyilván egykori tulajdonosának nevét viseli